1969-ben, 16 évesen lementem a Bem rakpartra MINI bulira, mert közel volt, mert forrt a vérünk, mert azt hittük felnőttek lettünk. Szinte azonnal összehaverkodtam Kiss Zolival a MINI technikusával, aki a következő héten meg is kérdezte segítek-e neki „roadolni”, amit akkor még nem így hívtak. Mivel szabad voltam és nem volt más elfoglaltságom(!), hát bevállaltam.
Szinte azonnal meg is indult a komoly koncertezés, mert az ORI (az Országos Rendezői Iroda) benevezett minket egy úgynevezett központi műsorra, az ILLÉS-sel, akikkel aztán végigjártuk az egész országot, a régi ORI Ikarus busszal, aminek végsebessége 50 km volt óránként, hegynek le. Egy délutáni vagy esti Nyíregyházi bulira reggel 8-kor indultunk, és reggel 8-ra értünk haza. Komoly megpróbáltatás volt, hősies évek!
Én nagyon komáltam a munkát, nagyon bírtam ahogy Ádám és Levente énekelt. Mi a Minivel „Gőzhajóztunk és Keresztes Lovagoztunk”, az Illés meg „Fáj fáj fájozott” falu és város szerte. Úgy néztek ránk a falukban, kisvárosokban mintha a holdról jöttünk volna. Lóhaj, szakadt külső – HOLDJÁRAT, amire rá is játszottunk rendesen, mosolygós világ volt!
A saját bulikat Göndörrel (Dub János) és a Hegedűs Karesszal, az akkori népszerű szállítókkal csináltuk. Ha még valaki emlékszik a Göndör piros VW buszára és a Karesz bézs színű VW majd sárga FORD buszaira, az távolba lát!
1971-ben váltottam. A FERM és a ZÉ-GÉ zenekarokból megalakult a GENERÁL, és a Suha-val (Somos Ferenc) a Gemini-ből, bevállaltuk az ő road-technikusi feladataikat. A GENERÁL gyorsan megnyerte a KI MIT TUD vetélkedőt (mert jó volt a road csapat is), amitől a zenekar egyik pillanatról a másikra országos ismertséget szerzett, buli-buli hátán, az egész országban. Ez az az idő volt, amikor az ember nem, vagy alig látott itthon három kis csajt egy lóhajú cifrán kiöltözött zenekarral énekelni. Szóval siker volt, az egész ország GENERÁL lázban égett!
Szintén ez az az idő volt, amikor a rendőr rendszeresen feltartoztatott az utcán, ha hosszú hajad volt, kilógtunk a sorból. Aki még emlékszik, a roadok kaptak egy fecnit az ORI -tól, amin az állt, hogy technikusként alkalmazásban voltunk náluk, nehogy KMK-ért (Közveszélyes Munkakerülés) elvigyen a rendőr, igen elvigyen a rendőr. Felejthetetlen idők voltak!
Voltunk külföldön is, Ausztriában elsőre, ahol egy angol zenekarral játszottunk. Nem emlékszem már mi volt a nevük, de igazi angol zenekar, ami nagy dolog volt akkoriban. Ne felejtsétek el Beatles és Stones rajongás volt abban az időben. Mi a MINI-vel Jethro Tull-al voltunk kapatva, az nagyon vagány volt, a Generállal meg a Middle of the Road – Chirpy Chirpy Cheep Cheep-el, és persze saját nótákkal, aki emlékszik még az tudja. Ez a 60- as évek vége – 70-es évek eleje. (A Generál 1971-ben nyert a KI MIT TUD-on.) Nem elfelejtve Jimi Hendrixet, aki volt és van!
Szép volt jól volt, de már nagyon mehetnékem volt nyugatnak, ahol minden szép színes volt a „sorompó” mögött, láttam Ausztriában, ahol izgalmas kalandok vártak, ezért a bécsi megállónál előkészítettem a majdani „lelépésemet”, jó előre. Mindent megtudtam, hova kell menni, mit kell hoznom magammal.
Hazajöttem, ez 1973-ban volt, hogy a zenekarnak ne legyen gondja belőlem. Kértem egy „nyugati maszek kék útlevelet”, amit azzal a kedves mondattal kaptam meg a BM-ben, a Belügyminisztériumban, ahova behívtak pofa vizitre, hogy „megbízunk magában fiatalember” ne éljen vissza vele. „NEM” mondtam, ugyan …
Ezután 1974 február elején egy reggel felültem az Engels (mai Erzsébet) térről induló, napi bécsi buszjáratra és senkinek nem szólva szépen csendben leléptem, disszidáltam, véget vetve további road pályafutásomnak.
Fura évek voltak jöttek, bejártam a világot, ami 19 évvel később 1992 vagy 1993-ban Ausztria Svédország Ausztrália, és sok más ország után megint itthon talált, nagyon-nagyon boldogan! Ennek már több mint 30 éve. Nem volt hiba kimenni és nem volt hiba haza jönni! Megtanultam néhány nyelvet, hitelesen tájékozódni a világban, és nem utolsó sorban felnőtt lettem, ha valaha is az lettem. Megtaláltam mindent, amit valaha kerestem. Nem szerettem más országokban lakni, itthon nekem jobb volt, lett. Van csodás családom, gyerekem, ház kutya kombiautó, séta az alkonyban, minden. Nem dolgoztam roadként soha többé, de életem meghatározó eseményei voltak az akkori ismeretségek, értékek, mint ahogy azok ma is.
Uhu
